A Keresztapa
Ezután Michael, unokaöccse keresztelője közben, ahol történetesen ő lesz a keresztapa, minden ellenségükkel leszámol, köztük a Corleone család árulójával, Tessióval is, és átveszi az apja helyét a családban.
A Keresztapa
Ötven évvel ezelőtt, 1972. március 24-én mutatták be a mozikban a Mario Puzo sikerregényéből készült A keresztapát. Francis Ford Coppola filmje 11 Oscar-jelölést és 3 aranyszobrot gyűjtött be, kasszát robbantott, Coppolát egy eladósodott független filmesből elismert hollywoodi rendezővé, a címszereplő don fiát játszó Al Pacinót ismeretlen színészből világsztárrá emelte, és a hírhedten elviselhetetlen, ezért Hollywoodban kegyvesztetté vált Marlon Brando renoméját is helyreállította. Ám még maga Francis Ford Coppola is vonakodott eleinte, amikor megkapta a "visszautasíthatatlan ajánlatot", hogy rendezze meg a filmet, és amikor már lelkes volt, akkor is hatalmas ellenszélben kellett dolgoznia, részint a gyártó-forgalmazó, a Paramount Pictures, részint az igazi maffia folyamatos gáncsoskodásai miatt. Ezt a kalandos és káoszos gyártástörténetet tekintjük át, amelynek ismeretében tényleg csoda, hogy A keresztapa elkészült.
A keresztapa Mario Puzo 1969-ben kiadott, hatalmas sikert aratott, 9 millió példányban elkelt könyve alapján készült. A szállóigévé vált szöveget, a "Teszek neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot" Honoré de Balzac klasszikus realista regényéből, a Goriot apóból (1835) vette át, a hírhedt olasz középkori család, a Borgiák története és Al Capone sztorija is ihletforrások voltak az író számára. A New York Cityben született olasz-amerikai Puzo továbbá jól ismerte a várost, illetve az azt uraló öt családot, amelyekről a történet maffiaszervezeteit is mintázta. Pechére a Gallók magukra ismertek a Corleone fivérekben, Michaelben, Sonnyban és Fredóban, ezért "Őrült" Joe Gallo, a hirtelenharagú Sonny "eredetije" perrel fenyegette a szerzőt és a Paramountot is. A pereskedésből csak azért nem lett semmi, mert nem sokkal A keresztapa premierjét követően Gallót meggyilkolták. Egyébként Frank Sinatra, a híres énekes-színész is elhordta minden szemétládának az írót egy étteremben, amikor összefutottak, mert a Johnny Fontane nevű karakterben, a don szerencsétlen énekes-színész keresztfiában magára ismert. Ezért is szorították háttérbe Fontane-t a filmben, nem akartak nagyobb balhét.
A keresztapára már 1967-ben felfigyelt a Paramount, még mielőtt egyáltalán megjelent volna. Egy könyvügynök kereste meg a stúdió gyártórészlegének alelnökét, Peter Bartot az akkor még egyszerűen csak Mafia című kézirattal, ami Bartnak felkeltette az érdeklődését, mert többet látott benne egyszerű maffiatörténetnél. Mivel Mario Puzo szerencsejátékból keletkezett adóssága miatt rá volt szorulva a pénzre, így jól jött neki az az 12 500 dollár is első körben, amit a frissen kinevezett stúdióvezető, Robert Evans ajánlott neki. Evans még lelkesebb lett, amikor a már kiadott A keresztapa sikerregénnyé vált, úgyhogy a Paramount 1969-ben 80 000 dollárért hivatalosan is megvásárolta a megfilmesítés jogát. Csak éppen rendezőt nem találtak hozzá. Talán sorsszerű, hogy a jellegzetes szicíliai kalapot, amelyet Michael is visel szicíliai száműzetése során, helyi nyelven "coppolá"-nak nevezik.
Magának a produkciónak is meggyűlt a baja a maffiával. A maffiaháborúk egyik főszereplője, Joseph Colombo, a New York-i Colombo-család donja alapította meg az Olasz-amerikai Polgárjogi Ligát (IACRL), amelynek célja elvben az volt, hogy képviselje a nevezett etnikai csoport érdekeit a társadalmi élet minden szintjén, valójában azonban a família piszkos ügyeit akarták fedezni tüntetésekkel és más nyomásgyakorlással. Colombo kampányt indított A keresztapa ellen is: egyfelől olasz-amerikai politikusok nevében érkeztek gyanús, felháborodott levelek a Paramounthoz, másfelől Robert Evans és családja fenyegetéseket kapott a stúdióvezető állítása szerint. Továbbá követték Al Ruddy producert, majd egy este betörték kocsijának ablakát és egy üzenetet hagytak neki: "Lőjétek le a produkciót!". A Liga fő célja az volt, hogy megakadályozza a "Cosa Nostra" és a "maffia" szavak bekerülését a forgatókönyvbe, valamint az is, hogy a szervezet tagjait alkalmazzák A keresztapában. Mivel a producer belement a dologba, a Gulf+Western vezetője ki akarta rúgatni, csak Evansnek köszönhette, hogy mégis maradt.
A rendező Gordon Willisszel, az operatőrrel is összerúgta a port: ordítoztak és díszleteket törtek össze dühükben, ám szerencsére az alapkoncepcióban nagyon is egyetértettek. Formabontó volt akkoriban a megvilágítás, mivel korábban blaszfémiának számított, ha sötétben van a színészek szeme vagy fél arca: itt ennek lélektani-szimbolikus szerepe volt. Megegyeztek abban is, hogy a sárgás-barna tónusú képi világ olyan lesz, mint egy régi festmény, hogy ezzel is kifejezzék a don eltűnőben levő világának és értékrendjének a melankóliáját. Persze a Paramountnak ez sem tetszett, ahogy Nino Rota zenéje sem. Igaz, Rotával az is gond volt, hogy a Fortunella (1958) című olasz filmjéből vette át az ott gyorsabb, itt lelassított jellegzetes főtéma vezérmotívumát, ami miatt visszavonták Oscar-jelölését. A Golden Globe-ot, a Grammyt és a BAFTA-t, majd A keresztapa 2-ért már az aranyszobrot is érdekes módon megkapta.
A "visszautasíthatatlan ajánlat" mellett A keresztapa másik emblematikus motívuma a levágott lófej, amelyet a Don Vito színész-énekes keresztfiával, Johnny Fontane-nel kötözködő hollywoodi producernek, Jack Woltznak küldenek. Az állatvédők kikeltek ellene, holott Coppoláék egy kutyaeledelt gyártó üzemből szerezték, tehát nem a film kedvéért vágták le a szegény párát. Állítólag a Woltzot játszó színész, John Marley első sikolya a lófej felfedezésekor valódi volt, bár ez lehetséges, hogy csak egy ravasz PR-húzás miatt elterjedt legenda. Kifejezetten vicces a nyitójelenetben látható, a don által simogatott kóbormacska háttérsztorija. Ő nem volt betervezve, Coppoláék a forgatási helyszínen találták meg, ám Brandónak megtetszett, így be kellett venni a prológusba. Igen ám, de a cica dorombolása olyan hangos volt, hogy elnyomta a színészek beszédét is, úgyhogy utólag kellett korrigálni a hangot. A Johnny Fontane-t játszó Al Martinónak adott film eleji pofon sem volt benne a forgatókönyvben, ezt Brando találta ki feltehetően azért, mert nem tetszett neki Martino alakítása. James Caan visszaemlékezése szerint szegény Martino nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, meglepettsége valódi a filmben.
A keresztapa világpremierje 1972. március 14-én volt New York Cityben, majd március 24-én széles körben is bemutatták az USA-ban. 6,5M$-s büdzséje ellenében 269,7M$ összbevételt termelt. 1973-ban, a 45. Oscar-díjátadón 11 jelölésből 3-at váltott díjra: a legjobb filmnek, a legjobb adaptál forgatókönyvnek és a legjobb férfi főszereplőnek, Marlon Brandónak járó aranyszobrokkal jutalmazták a produkciót. Brando és Al Pacino is azzal tüntettek az Oscar és Hollywood ellen, hogy távol maradtak a ceremóniától. Utóbbi ki volt akadva, hogy őt csak mellékszerepben jelölték, holott sokkal több játékideje volt, mint a don Vitót játszó színészveteránnak, meg amúgy is, igazából ő a főszereplő. Brando maga helyett a Sacheen Littlefeather nevű őslakos amerikai aktivistát küldte a ceremóniára, aki tradicionális viseletben jelent meg, visszautasította a sztár nevében a díjat és elmarasztalta Hollywoodot, amiért filmjei sztereotip módon ábrázolják az indiánokat.
A hatalmas sikert aratott A keresztapa két folytatást is kapott, bár Francis Ford Coppola mindkettőt vonakodva készítette el az első rész viszontagságai után, pedig a Gulf+Western vezetője megígérte neki, hogy nem kell többé Robert Evansszel együtt dolgoznia. A keresztapa mindenesetre kulturális jelenséggé, rengetegszer megidézték filmekben és sorozatokban, még videójáték is készült belőle az Electronic Artsnál, és jön a The Offer című minisorozat, ami a káoszos forgatást mutatja be. Azért örökzöld történet ez, mert nemcsak izgalmas gengszterfilm, hanem morális tanmese is arról, hogyan gyűrheti le az embert a hataloméhség mellett a családi örökség és a szerettei elvesztésének réme.
Ugyebár Diane Keaton Michael Corleone feleségét, Kayt játszotta mindhárom filmben, bár házasságukban nem sok boldogság volt, lévén, hogy Michael örökké a Szicíliában meggyilkolt Apollóniát szerette. Persze Keaton meg imádta A keresztapa III. felújított és újravágott rendezői változatát! Coppola ugyanis természetesen megmutatta a végeredményt a filmben játszó színészeknek, így Diane Keatonön kívül Al Pacinónak, Talia Shire-nak (Connie Corleone) és George Hamiltonnak (B. J. Harrison) is. Keaton ezt nyilatkozta a rendezői változatról:
A keresztapa III. rendezői változata az USA-ban december 4-én kerül bemutatásra néhány moziban, de ami ennél fontosabb, hogy december 8-án már online megtekinthető lesz, és lemezes változatban is megjelenik. Keaton azért reméli, hogy ezt a filmet minél többen nagyvásznon fogják befogadni: "Azt szeretem, ha a filmeket nagyvásznon nézhetem. Azt szeretem, ha az arcomba másznak. Így kerülsz igazán a hatásuk alá. Ilyen módon kiszakítanak az idióta, földi létünkből minket. Jó-jó, most persze a magam nevében beszélek."
Elég csak olyan alkotásaira gondolni, mint George Lucas Star Wars előtt rendezett sci-fije, a THX 1138, a Banditák a jenkik földjén, amelyben a legendás Jesse James kevésbé legendás változatát formálta meg, a szikár, maffiás bosszúfilm, A társaság vagy Az Úr kegyelméből című dráma, amelyért sok korábbi, kudarccal végződött jelölést követően végre megkapta az Oscart. Mégsem annyira ezek, hanem A keresztapa-filmek Tom Hagenje miatt emlékeznek rá sokan, ezért is szomorú, hogy karakterét nem hozták vissza a trilógiát lezáró 3. részben, illetve epilógusban. 041b061a72